Támogatóink:
 
 
 
 
 


Elixir 2003. január/167.szám (12-13.oldal)

 

ÉGI HÍRMONDÓ

 

Barasits Zsuzsanna látó, nem a csillagokból, kártyából, hanem a szellemi világ segítségével egyenesen az emberi lelkekből olvas. Több mint tíz éve segít a hozzáfordulókat tanácsaival, útmutatóival. Mivel a körülöttünk zajló eseményeket látja, egyre aggodalmasabban tekint a világra.



Amit a szellemek eddig üzenetek,
minden megtörtént!


- Véleménye szerint merre tart az emberiség? Hogyan látja további sorsunkat?

- Szerintem egyre inkább rossz irányba haladunk. A céljainkban nem értékteremtő gondolatok az uralkodók. Nem az alkotás, az azzal járó sikerélmény, az öröm az, ami betölti a mindennapjainkat, hanem a pénz, az anyagiak hajszolása folyik. Mivel hiányzik az életünkből az alkotás élménye és az ezzel felszabaduló pozitív energia, nagyon feszültek, ingerültek, fáradtak vagyunk. Ha a múlt értékeinek továbbvitele nem történik meg, ha nincs cél, csak a jelenben élünk és gondolkodunk, akkor nem lesz jövő sem. Kötelességünk lenne ebben az időszakban az örök értékek megóvása és új értékek teremtése. Ha nem vagyunk erre képesek, elveszíthetjük létjogosultságunkat a Földön. Bizonyos vagyok abban, hogy van egy olyan szellemi erő, ami az egész világ rendjét irányítja. Ezt mindig egy számítógéphez hasonlítom. Az ember a "léleklemezén" keresztül kapja az eredeti programot. Én például, amikor egy idegen ember sorsát nézem, le tudom hívni ezt a központi tárolóegységről, úgy, hogy arra gondolok, amire kíváncsi vagyok.

- Hogyan lelhet rá az ember a feladatára?

- A lélek hordozza az információt, ennek a jeleire kell odafigyelni, jelzi az igeneket, a nemeket, a hibákat is. A lélekprogram az égi kapcsolat, a földhöz, a matériához való kapcsolata a test, a tudatnak pedig ezeknek az összhangját kell megteremtenie, mivel az univerzális körforgásban ez nélkülözhetetlen. Ha a tudat, vagyis a szabad akarat nem fordít gondot, nem figyel a rezgésekre, jelekre, vagyis felelősség nélkül cselekszik az ember, akkor könnyen rossz, romboló irányba fordulhat. Torzíthatja a valós jelzésrendszert. Az elkényelmesedett ember önmagának ködösít, ezért a valós dolgokat rosszul ítéli meg, amit alkot, az hamis lehet. A tudatnak pedig óriási szerepe van abban, hogy a jó minõséget, a fejlődő, a jövőre utat teremtõ tevékenységet folytassa valaki. Egy pici lehetőségből is tudsz csodát teremteni, ha tetteid pozitív gondolkodással igaz alapokra irányulva valós értékteremtésre törekednek.

- Sokan keresik fel nap mint nap, gondolja, hogy tanácsaival befolyásolhatja az egyes ember és így az emberiség, illetve a Föld sorsát is? Tapasztalata szerint boldogabbak, nyugodtabbak az emberek, miután felkeresték Önt?

- Valóban nagyon sokan keresnek fel különböző társadalmi osztályokból. Úgy tapasztaltam a visszajelzések alapján, hogy a tanácsaim segítenek, sokan visszanyerik életkedvüket, újra célt látnak maguk előtt, kijönnek a válságokból. Újra felfedezik, hogy mi a valódi érték, addigi bezártságukból képessé válnak kilépni, nagyobb önkontrollra tesznek szert. Komoly segítséget nyújthatnak az itt nyert információk. Problémamegoldó képességük javulhat, hisz a gondot a megoldatlanság érzése, az egyhelyben való topogás váltja ki.

- Tapasztalata szerint kik kíváncsiak leginkább a jövőre, kik látogatják Önt a leggyakrabban?

- Van, aki tényleg hisz bennem, és valóban érdeklődik, van, aki csak kíváncsi, és zavarban van, miközben próbálja bizonygatni, hogy nem hisz az ilyen dolgokban. Ők azonban a "megtapasztalás" után elgondolkodnak. Azonnal érezhetővé válik morfondizálásuk, látható, ahogy harcol bennük a képtelenség megélt valósága és a kételkedés. Általában pár nap múlva felhívnak, és megköszönik újra, hogy olyat láttak, hallottak, amit nem hittek volna. Ezt roppant fontosnak tartom, mivel ledől számukra az a fal, ami megfosztotta őket attól, hogy a saját "üzeneteiket" vagy környezetük jelét érzékeljék. Általában egészségükre, érzelmi életükre, karrierjükre, családjukra kíváncsiak az emberek. Azt tapasztaltam, hogy a legtöbb energiát érzelmi életükre fordítják. Ha ez nem működik, akkor ez kihat életük egyéb területeire is.

- Hogyan lett "látó"? Lehet ezt tanulni, vagy valahogyan szert tenni erre a képességre?

- Először a saját sorsomat "álmodtam" meg, legalábbis azt hittem, álom volt, majd tapasztaltam, ha a baráti körömből valaki panaszkodott, vagy problémáról beszélt, a szemem előtt apró fénypontok kezdenek villogni, és rövid időn belül egy "fénysugár" követi, fényfoltok váltják egymást. Nagyon megijedtem, orvoshoz fordultam, először szemészhez, majd ideggyógyászhoz. Azonkívül, amit addig is tudtam, hogy nem jól látok, semmi újat nem derített ki, az idegorvos meg idegkimerültséget gyanított, idegnyugtatót, pihenést javasolt. Tudtam, hogy ez nem lehet. Elkezdtem figyelni a jelenségeket, és azt vettem észre, hogy figurák vannak a foltokban, és lassan rájöttem, hogy eseményeket látok. Mivel minden esetben olyankor tapasztaltam, amikor valakinek valamilyen gondjáról beszéltünk, rájöttem valami összefüggés lehet a látott dolog és a személy között. Ettől kezdve már "egyszerű" volt a "mozi" nézése, azonosítani tudtam a velem szemben álló személy "fénykontúrozott" figuráját, tudatosan kezdtem figyelni az eseményeket. Évekbe tellett, mire a látott események valóságos megtörténése meggyőzött arról, hogy ezzel segíteni lehet. Próbáltam tanácsot adni a barátaimnak, de pusztába kiáltott szó volt. Törtem a fejem, hogyan tudnám ezt hatásosabban alkalmazni úgy, hogy ne kelljen fölfedni azt, amit tapasztalok, nehogy hülyének nézzenek. Ekkor jutott eszembe az ősi jóslási technika, a kártyavetés. Ezután azt mondtam a barátaimnak játékosan: gyere kivetem a sorsodat! Érdekes módon ennek volt hatása. Nem előtte ugyan, hanem az események megtörténte után. Visszaemlékeztek arra, amit "jósoltam", megdöbbentek azon, hogy egyezik azzal, amit mondtam. Ezek után már akarták, hogy "vessek" nekik kártyát. Egy idő után már minden szabad időmet lefoglalták ezek a "nézések", ezért a barátaim folyamatosan mondogatták, amikor tiltakoztam, hogy nem érek rá, vállaljam fel hivatalosan is. Óriási harc dúlt bennem, végül több mint tíz éve felvállaltam. Ettől a pillanattól hihetetlen fejlődés állt be. Pár héten belül múltat, jelent, jövőt láttam időrendi sorrendben, és már évekre tudtam bontani az eseményeket.



Az üzenetek vételének egyik módszere.


- Médiumi írással hogyan kezdett el foglalkozni?

- Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy a ceruza függetlenül, önálló életre kelt kezemben: háromszor végigszaladt ugyanazon a vonalon, majd körbeírta. Nem tudtam mit jelenthet, csak másnap vettem észre, hogy megfordítva egy arcot ábrázol. Azután folyamatosan jöttek ezek az írások, rajzok, témájukban változatosak: országokról, eseményekről, emberekről szólnak, a jövőről ugyanúgy, mint a múltról. A felelősségérzetem állandó kételkedést váltott ki belőlem - mert láttam olyat, amit magam sem hittem el, de visszaigazolások igazolták a látás valóságát. Szerintem ahogy az embereknek, úgy a Földünknek, sőt a világegyetemnek is megvan a saját sorsa, amiben komoly szerepe van tetteinknek, cselekedeteinknek. Saját fejlődése érdekében teremtődött a természet, az élővilág és az ember maga is. Pontosabban a saját mását, gondolatait alkotta meg ebben az idozónában, amelynek folytonosságához, újrateremtődéséhez egy komoly értékrendet is "programozott". Ezek megtartása, betartása, további értékteremtő fejlődése adja a jövőt. Amikor az ember sok hibát követ el, és ezzel veszélyezteti saját túlélését, a szellemvilág jeleket ad. A könyvem, ami a Q címet viseli, a szellemvilág az emberiség jelenével, közeljövőjével kapcsolatos üzeneteit közvetíti a ma emberének.



Éjjel-nappal, 8 hónapon át
készült a könyv.


- Mi késztette arra, hogy közzétegye az "üzeneteket"?

- A tavaly szeptember 11-ei események döbbentettek rá ennek fontosságára, hisz azokat is már jó ideje jeleztem a környezetemnek. Már másnap rengetegen hívtak, és aggódva kérdezték, hogy most mi lesz. Ennek kapcsán vettem elő az immár hat éve lejegyzett írásokat, és meglepve tapasztaltam, hogy az írások egyértelműen erre az időszakra vonatkoznak, és bizony elég sok dolgot - nem mondhatnám, hogy kifejezetten jókat - jeleznek még. Emellett egy nagyon komoly figyelmeztetés is kiolvasható a szövegekből, hogy az emberiség ismét csak őrülten a végzete felé rohan, de ugyanakkor, ha egy kicsit odafigyelnénk, elgondolkoznánk a körülöttünk lévő dolgokon, még megvan a lehetőség rá, hogy ezt megváltoztassuk. Ezért gondoltam úgy, hogy az írásoknak nyilvánosság elé kell kerülniük, hogy az emberek a már megtörtént, megtapasztalt dolgok alapján mérlegelhessenek és dönthessenek, merre tovább? Ez hatalmas felelősség, és úgy éreztem, meg kell osztanom az emberekkel, hisz én csak a közvetítő vagyok. Csak együtt tehetünk valamit, olyanokkal, akik akarják és képesek is befolyásolni - természetesen jó irányba - a dolgokat. A felelősség közös, ez alól senki nem vonhatja ki magát, tudomásul kell venni, és fel kell készülni akár a rossz dolgokra is. Én továbbítani akarom a jeleket, felhívni a figyelmet, elmondani, hogy melyik a jó út, és figyelmeztetni a rosszra - ezt teszem mindennapi munkámban is, amikor az egyes emberek életét nézem.

- F. I. -  

 

 

Az itt szereplő dokumentumok az 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogi védelemben részesülnek, további felhasználásuk a szerző engedélyéhez kötött.